Az észak-adriai térség legszebb hajóroncsának tartják az 1968. január 7-én éjszaka a heves viharban elsüllyedt motoros teherhajó, a görög Peltastis roncsát. Az 1952-ben Németországban épült kereskedelmi hajót a tomboló Bora csapta Krk sziklás partjaihoz, Silo városkától északra.
Ehhez a gyönyörű hajóhoz számos, a kikötői kocsmák folklórját színesítő történet fűződik. A tizenkét fős személyzetből csak négyen élték túl a katasztrófát. Hét tengerész holttestét a hajótörés másnapján emelték ki a tengerből, Theodoros Belesis kapitánynak azonban nyoma veszett. Helyi, crikvenicai búvárok már az elsüllyedés évében, 1968 nyarán lemerültek a roncshoz. Ők tudósítottak először arról, hogy a hajó hídján egy alak látható.
1968 augusztusában a híres osztrák búvárfotós, Franz Mury is lemerült a Peltastishoz, és megerősítette, hogy a hídon, a navigációs asztalra dőlve egy ember található. Mury felvételt is készített a titokzatos figuráról. Végül 1968 novemberében emelték ki a hídon található holttestet, amely Belesis kapitányé volt. A helyi babonás tengerészek és halászok szerint, a kapitány szelleme mind a mai napig a hajón tartózkodik.
A merülési mélység 8-31 méter. A silói roncs néven ismert teherhajó nincs mélyen, de zaccos a víz. A roncs felső szekcióját kezdő búvárok is felderíthetik. A Peltasis egyenesen, a gerincén áll a finom üledékes aljzaton, orrával merőlegesen a partnak. A hajótest teljesen ép. Az első és második raktér közötti rádióárbóc vége a felszín alatt már 8 méterrel elérhető. A főfedélzet 26-27 méteres mélységben van. A tatfedélzet végén, 33 méteres mélységben találjuk a hajó négyágú bronzcsavarját már félig az üledékbe temetődve.
