A korcsolyázás rövid története
A korcsolyázás kialakulásának időpontját nem tudjuk pontosan meghatározni. A régészeti leletek szerint a kezdetek egészen a korai kőkorszakra tehetők, amikor a legnagyobb valószínűség szerint az első korcsolyát a jeges területen való gyors és biztonságosabb mozgás utáni törekvés hozta létre.
Természetesen e kezdetleges korcsolyák sem alakjukat, sem anyagukat nézve nem hasonlítottak a mai korcsolyákhoz. Csontból készültek, és általában a rénszarvas, illetve a ló lábszárcsontjait használták éles szélük miatt. Eleinte nem rögzítették a lábukhoz, csak a csont redős érdességén tapadt meg a talpuk, majd a csontot több helyen átfúrva, bőrszíjakkal rögzítették a lábukra. A korcsolyázás kezdetétől a középkorig csupán egy korcsolyát használtak, a másik lábukkal lökték magukat. Egyes források szerint botokkal hajtották magukat.
A középkorban megjelentek a fából készült korcsolyák is, melyek foglalatába később már vasdarabot is ültettek. A fakorcsolyákat sokáig, még a IX. században is használták. Ezek közül nagyon népszerűek voltak a hosszan hajlított orrúak, amelyek nagyon hasonlítottak az akkori divatú lábbelikhez.
A XIX. század közepén megjelentek az első, teljesen fémből kovácsolt korcsolyák, majd az első ipari gyártású acélkorcsolyák is.
Az európaiak előtt mutatta be az első csavarokkal cipőre erősíthető korcsolyáját egy amerikai műkorcsolyázó, Johnson Heinz.
Az évek folyamán, sokféle korcsolyatípus alakult ki, attól függően, hogy milyen célból használták őket. A műkorcsolyázók egy darab, jó minőségű acélból gyártott és a spiccén rovátkolt korcsolyát használnak. A jégkorongozók rövidebb, ívesebb, kerek spiccű acél-éles korcsolyát használnak. A gyorskorcsolyázók ún. gyorskorcsolyázó késeken versenyeznek, mely korcsolyák alacsonyabb szárúak és hosszabb egyenes éllel vannak ellátva, ami megkönnyíti a nagy sebességű, hosszú csúszást.
A korcsolyákat eredetileg közlekedési eszköz gyanánt használták azon vidékeken, ahol huzamosabb időre nagyobb vízfelületek – tavak, folyók – fagytak be. A korcsolyáról szóló legrégebbi adatok az északi országokból származnak, ahonnan kiindulva terjedt át más országokba. Hollandia volt az első ország, ahol a korcsolyázást nem csak mint közlekedési formát, hanem mint szórakozást is alkalmazták, hiszen ideális lehetőséget nyújtott télen – a vastag jég borította holland csatorna-, és kanális hálózat.
Tudomásunk van arról is, hogy már a középkorban is rendeztek itt versenyeket, sőt különféle játékokat is játszottak a jégen. Az egyik legnépszerűbb a �Kolven� játék volt, ahol hajlított botokkal labdát hajtottak 2 csoportra osztva. Ez lehetett a jégkorong, illetve a görhoki elődje.
A múlt század második felében a korcsolyázás három irányba vált szét. Azokban az országokban, ahol főleg közlekedési eszközként szerepelt (Svédország, Norvégia, Finnország), ott a versenyszerű gyorskorcsolyázás terjedt el, míg azokon a vidékeken, ahol hiányzott a természetes jég, a műkorcsolyázás és a jégkorong alakult ki ( Hollandia, Nagy-Britannia, USA, Canada ).
Vélhetően a jégkorcsolyázásból alakult ki a mai görkorcsolya.
A görkorcsolya, a jégkorcsolyázás nyári megfelelőjeként alakult ki verseny és rekreációs céllal.
A görkorcsolya születése sem köthető pontos dátumhoz. Feltehetően már az 1700-as években is görkorcsolyáztak, így e sportág már több mint 200 éves múltra tekint vissza.
Az első görkorcsolyákat a már régóta ismert jégkorcsolyák alapján készítették és inkább közlekedési eszközként használták.
A görkorcsolya első elismert feltalálója egy belga kézműves, Joseph Merlin. 1760-ban készítette az első görkorcsolyát fém kerekekkel. Találmányát érdekes módon mutatta be Londonban. Egy farsangi bálban átgörkorcsolyázott a báltermen, miközben egy hegedűn játszott. A történet szerint képtelen volt kanyarodni és fékezni, így nekiment egy hatalmas tükörnek és komoly sérüléseket szenvedett.
A holland Hindeloopen város korcsolyázó múzeumában megtekinthetők a XIX. században használt görkorcsolyák. A cipőre szerelhető, lábszárhoz rögzíthető, 2-3-4 görgős korcsolyák nemcsak a holland nép kedvenc szórakozása volt.
Először vélhetően az ún. hagyományos korcsolya terjedt el, majd később a korcsolya mintájára létrehozták az ún. in-line skate-et, a soros korcsolyát.
1819-ben a francia M. Peitibled fejlesztette ki és szabadalmaztatta az első dokumentált in-line görkorcsolyát. Az 1800-as évek közepén rengeteg feltaláló tűnt fel sok különböző típusú görkorcsolyával. Ám igazából még mindenki a Merlin-féle problémával küzdött: nagyon nehéz volt irányítani őket merev szerkezetük miatt. Az irányítási problémát az amerikai James Plimpton oldotta meg. A talp oldalára 2-2 kereket helyezett, és ezzel megalkotta a kétsoros görkorcsolyát. Az ügyes görkorcsolyázók ezzel már a jégkorcsolya összes elemét le tudták másolni. A siker hatására egyelőre elvetették az egysoros görkorcsolya elvét. Eleinte a görkorcsolyázás a gazdagok számára volt elérhető, de ahogy elárasztották a piacot az olcsó másolatok, úgy nőtt a sportág népszerűsége.
1884 óriási fordulópontja a görkorcsolyázás történetének. Ekkor kezdték alkalmazni a golyóscsapágyat a görkorcsolya gyártásában, ami hamarosan ugyanolyan fontossá vált, mint maga a kerék. A súrlódás leküzdésével a görkorcsolyázás így még könnyedebbé vált. A nagy népszerűség hatására a századfordulón sorra alakultak az egyesületek és görhoki csapatok.
1921-ben alakult meg az Európai Görkorcsolyázó Szövetség (CERS), melynek székhelye Róma. Elsősorban a Nyugat- és Dél-Európában, Amerikában, Ausztráliában és Kelet-Ázsiában népszerű sportágban több mint 60 éve rendeznek utcai- és pályaversenyeket. A szövetség 3 szakága a gyors, a hoki, és a művészi-görkorcsolya. Mindhárom szakág űzhető hagyományos, illetve soros korcsolyával is.
1936-ban Stuttgartban görhoki bajnokságot rendeztek. Egy évvel később Monzában megrendezték az első gyorsasági görkorcsolya világbajnokságot.
Sajnos a második világháború visszafogta a sportág fejlődését. 1960-ig kellett “várni” a jelentős újításra. Ekkor készült el az eredeti in-line, azaz egysoros görkorcsolya, a Chicago Skate Co.-ban. 1979-ben Scott és Brennan Olson korszerűsítette a régi anyagokat. Olson 1984-ben eladta cégét, a Rollerblade-et, ám a cég tovább folytatta kutatásait. Ez idő tájt már 20.000 felett járt a görkorcsolyázók száma, de még mindig nem vették elég komolyan a sportágat.
1989-ben hihetetlen mértékben nőtt az in-line görkorcsolyázók tábora, mivel az addig kétsorossal korizók is áttértek az in-line görkorcsolyára. Immár 3.065.000 hívet tudhattak maguk közt. 1991-ben a legnagyobb in-line görkorcsolyagyártók megalakitották a Nemzetközi In-line Görkorcsolya Szövetséget (IISA), mely támogatja a sportolókat és a sportszervezést. 1993-ban rendeződött az IISA és a FIRS (Nemzetközi Vezető Görkorcsolya Testület) közötti nézeteltérés. Azóta az agresszív, a terep (off road), és a lesikló (down hill) görkorcsolyázás is megjelent, és egyre szélesebb körben terjed a fitnesz-görkorcsolyázással egyetemben.
Napjainkban jóval több, mint 20 millió az in-line és hagyományos görkorcsolyázók száma.
A jégkorong szabályai
A jégkorong, vagy közismertebb nevén hoki, egy jégen játszott csapatsport.
A jégkorong egy gyors dinamikus sport. A Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek (IIHF) 64 tagországa van, de a következő országokban a legnépszerűbb: Kanada, USA, Svédország, Finnország, Csehország, Szlovákia, Oroszország (régebben Szovjetunió). A felsorolásból kitűnik, hogy általában azokban az országokban dívik, ahol jellemző a hideg idő, lehetőséget adva a természetes jégfelületek kialakulására. Bár a felsorolt országok mindegyikében működik professzionális liga, az Észak Amerikai Profi Jégkorong Liga, ismertebb nevén NHL jelenti a sportág csúcsát.
A játék
Játékosok
A jégkorong csapatok általábban 18 mezőnyjátékosból és 2 kapusból állnak, ebből 1 kapus és 5 mezőnyjátékos van egyszerre a jégen. Mivel a jégkorong egy nagyon gyors és intenzív játék, az 5 játékosból álló úgynevezett sorok általábban 45 másodpercenként váltják egymást a jégen. A játék célja, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassuk, lehetőleg többször mint az ellenfél. A játékosok egy ütő segítségével irányítják a korongot a jégen. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani tilos. Érvényes gólt csak az ütővel lehet szerezni, valamint akkor ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan. A szándékos rúgó vagy dobó mozdulat nem érvényes.
A mezőnyjátékosokat két csoportba sorolhatjuk. A támadók lehetnek balszélsők, centerek, illetve jobbszélsők. Egy sorban 3 támadó játékos szerepel. A védők lehetnek bal bekkek illetve jobb bekkek, és általában párban játszanak. A sorcserék alkalmával általában egy új védőpár lép a jégre. A mérkőzéseken egy csapat általában 4 támadósort (12 játékos), 3 védőpárt (6 játékos) és 2 kapust öltöztet be (kapusból természetesen egyszerre csak egy lehet a jégen). Az edzők a sorokat a mérkőzés alatt bármikor cserélhetik, nem szükséges, és nem is szokás, mindig megvárni a következő játékmegszakítást.
Felszerelések
Kapus
• sisak ráccsal vagy kapus fejvédő
• nyakvédő
• torokvédő
• mell- és vállvédő
• botos kesztyű
• lepkés kesztyű
• kapus szuszpenzor
• kapus nadrág
• mamut (kapus lábszárvédő)
• kapus korcsolya
• kapus ütő
Mezőnyjátékos
• sisak
• arcvédő (plexi, félplexi, rács)
• fogvédő
• nyakvédő
• vállvédő
• könyökvédők
• játékos kesztyű
• nadrág
• szuszpenzor
• lábszárvédők
• jégkorong korcsolya
• ütő
Szabálytalanságok
A jégkorong játékot a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) által négy évente kiadott szabálykönyv alapján játsszák. A szabálykönyvben meghatározott szabályokat megsértő játékosokat a játékvezető büntetésekkel sújtja.
Játékosok ellen elkövetet szabálytalanságok
• palánkra lökés (boarding, BOARD)
• botvéggel ütés (butt ending, BUT-E)
• meg nem engedett testtel való játék (charging, CHARG)
• hátulról lökés (checking from behind, CHE-B)
• nyírás (clipping, CLIP)
• bottal lökés (cross-checking, CROSS)
• könyökhasználat (elbowing, ELBOW)
• túlzott durvaság (unnecessary roughness, UNN-R)
• öklözés vagy durvaság (fisticuffs, FIST)
• fejelés (head-butting, H-BUTT)
• magas bottal való játék (highsticking, HI-ST)
• ellenfél fogása (holding, HOLD)
• botfogás (holding the stick, HO-ST)
• bottal akasztás (hooking, HOOK)
• akadályozás (interference, INTRF)
• rúgás (kicking, KICK)
• suhintás (slashing, SLASH)
• szúrás (spearing, SPEAR)
• gáncsolás (tripping, TRIPP)
• fejre, nyakra irányuló támadás (checking to the head, CHE-H)
Egyéb szabálytalanságok
• hivatalos személy sértegetése (abuse of officials, ABUSE)
• játék késleltetése (delay of game, DELAY)
• szabálytalan felszerelés (illegal equipment, IL-EQ)
• sportszerűtlen magatartás (unsportsmanlike conduct, UN-SP)
• játék kezdésének megtagadása (refusing to start play, REFUS)
• cserepad elhagyása (leaving players bench, L-PLB)
• büntetőpad elhagyása (leaving penalty bench, L-PEB)
• túl sok játékos a jégen (too many players on the ice, TOO-M)
Játékidő
A jégkorong mérkőzés három, 20 perces harmadból áll. A 20 perc tiszta játékidőt jelent, vagyis a játék megszakítása alkalmával az órát megállítják. Játékmegszakítás után a korongot a bedobással (bulival) hozzák játékba. A két center szemben áll a bedobóhelyen, a játékvezető pedig bedobja közéjük a korongot, melyet ők igyekeznek ütőjükkel saját csapattársukhoz juttatni.
Játékmegszakítás a következők miatt fodulhat elő:
• Les: A támadócsapatnak előbb kell a korongot a támadó harmadba juttatni mint ahogy egy játékosa oda belépne. Ha úgy juttatják a korongot a támadó harmadba, hogy azt megelőzően már tartózkodik ott játékosuk, akkor beszélünk lesről. Angolul “offside”.
• Tilos felszabadítás (túlütés): Ha a támadócsapat a saját térfeléről az ellenfél alapvonala mögé üti a korongot akkor beszélünk tilos felszabadításról. Az NHL-ben nem fújják be automatikusan, csak akkor, ha a korongot megéríntit a védekező csapat egy játékosa. Európában automatikusan fújják amint a korong áthaladt az alapvonalon. A tilos felszabadítást elkövető csapat büntetése, hogy a buli az ő védő harmadukban lesz. Szintén nevezik túlütésnek is, bár ez kevésbé elterjedt. Angolul “icing”.
A játéktér
• Kiállítás: Lehet kis büntetés, nagy büntetés vagy fegyelmi. Ezek tételei 2-, 5-, illetve 10 perc vagy végleges kiállítás. A vétkes játékos a büntetésnek megfelelő időtartamra elhagyja a játékteret. Csapata ezidő alatt emberhátrányban játszik. A kisbüntetés lejár ha az emberelőnyben játszó csapat a kapuba talál. A nagy büntetések nem járnak le, ezeket le kell ülnie a vétkesnek. A fegyelmi büntetésekkel sújtott játékosok helyett más mezőnyjátékos a jégre léphet. A büntetések angol megfelelői “minor penalty”, “major penalty”, “misconduct penalty”.
• Játékteret elhagyja a korong: Ha a korong teljes terjedelmével elhagyja a játékteret szegélyező palánkot. Szándékosságért 2 perc büntetést kap a vétkes játékos.
• Sérülés: A játékvezető megállítja a játékot, ha egy játékos megsérül.
• Korong irányítás: A korong kézzel való irányítása, büntetést nem von maga után.
• Kapu elmozdulása: A kapu elmozdítása, ha szándékos a mozdulat, akkor az elkövető játék…
